Mesélnek a ferencvárosi utcák

Valamikor ​régen a mai Budapest területén, a Duna két partján két város szemlélte egymást: Buda és Pest. Mindkettő önálló volt, csak a Duna hatalmas hullámai választották el egymástól. A XIII. század folyamán e két város fokozatosan az ország politikai és gazdasági központja lett. A XIV-XV. században Budán 12-15 ezren éltek, Pest lakóinak száma is meghaladta a 10 ezret, így e két testvérváros az ország legnépesebb települése volt. Pest városát, amely alatt a jelenlegi Belváros értendő, fal vette körül négy kapuval: a Váci, Kecskeméti, Hatvani és a Dunához vezető Vízikapu. A fal védte a várost, de egyben a fejlődés fala is volt, hiszen minden terjeszkedést megakadályozott. A városiak mesterségük mellett mezőgazdasági munkát is végeztek, állatokat tartottak, melyre kicsi városi telkükön nem volt lehetőség. Ezért rákényszerültek, hogy majorsági épületeiket a falakon kívül helyezzék el. Ezek a majorságok képezték a külvárosok alapját, azok belső épületeit. A törökök elleni felszabadító háború végén, 1699-ben született meg az első törvény a külvárosok fejlesztéséről. Ekkor öt külvárost tartottak számon, de nevüket csak később kapták.

A KÉK 2016-ban indult könyvtára folyamatosan bővülő kollekciót mutat be az építészet iránt érdeklődőknek. Polcainkon a legizgalmasabb kiadványok, ritka magazinok, építészeti diskurzusok fontos művei találhatók meg. A gyűjtemény fontos eleme a személyesség. A KÉK által felkért építészeket közös gyűjtésre invitáljuk, hogy öt-tíz kiadványból álló, személyes inspirációt jelentő válogatással bővítsék a könyvtárat.