Terepgyakorlat

Új rend készül Józsefváros közepén, amely a 21. század urbanisztikai eszközeivel igyekszik a fuldokló városrészt levegőhöz juttatni.

A Teleki tér és környéke sokszínű, eleven, keleti atmoszférájú negyed: kosz, zaj és nyüzsgés. Az élet az utcán zajlik, és nem szab magának korlátokat. Etnikai, történeti rétegzettsége miatt feszültség nélkül aligha működhet. Pedig kincseket is rejt bőven: itt működik a város legjobb török élelmiszer-kereskedése, itt található az egyetlen budapesti szefárd ortodox lakászsinagóga – és a rendszerváltás előtt csak itt lehetett beszerezni méretre vágott szivacsot.

Vonatok jöttek

A Teleki tér sorsának alakulását kezdettől meghatározta a Józsefvárosi pályaudvar közelsége. Az 1850-es évek városrendezése során alakították ki, és kezdettől fogva piacnak szánták. Eredetileg Baromvásár térnek hívták, 1874-től viseli Teleki László nevét, időnként grófi előtaggal. 1897-től 1950-ig itt működött a budapesti használtcikk-piac, a Tangó. Mindig is belengte a szegénység, a két világháború között az alkalmi munkások gyülekező helye volt, akárcsak a késő szocializmusban a Moszkva tér. 20. századi történetét meghatározta a zsidóság jelenléte. A Józsefvárosi pályaudvarra érkeztek a századforduló idején a Galícia és Oroszország felől bevándorló zsidók, akik közül a szegényebbek telepedtek meg a környéken, elsősorban a piac közelsége miatt. A zsibárusok vásárlói a Budapest környéki falvakból érkező parasztok voltak, a kulturális keveredés kezdettől meghatározta a városrész jellegét. A 19. század végétől imaházak tucatjai működtek szerte Józsefvárosban, utolsó emlékük a Teleki tér 22. számú ház udvarából nyíló régi csortkovi imaház, amely máig őrzi eredeti berendezését.ű

Azt már kevesebben tudják, hogy a kerületben a romáknak is történelmük van – a környéken helyben lakó, nagy múltú muzsikus cigány dinasztiák tagjai muzsikáltak kávéházakban, kocsmákban, mulatókban. A Teleki téri piac már a két világháború között is a „roma közösség megnyilvánulási tere” volt, „a legtöbb roma asszony mind odajárt”. A tér szomszédságában kezdődő Magdolna negyed azonban – nyilván szintén a pályaudvar közelsége miatt – mindig is átmeneti lakhelynek számított, és az idénymunkára érkező romákkal a magyar muzsikus cigány családoknak nem volt kapcsolatuk.

A Teleki az ötvenes évektől már csak élelmiszerpiacként működött, igazi bódéváros volt, a szegénység egyszerre felszabadító és nyomasztó atmoszférájával. Nem kellett sok smink hozzá, hogy Bereményi Géza Eldorádójához évtizedek múltán is hiteles díszletet nyújtson. A szegények azután még tovább szegényedtek. A rendszerváltást követően meg­jelentek a lépést tartani végképp nem tudó, leszakadó rétegek – drogosok, hajléktalanok, a nagyváros vesztesei.

Szebb épület, szebb élet

A szociális feszültség szervezett választ sürgetett, a nyócker a szociális városrehabilitáció kísérleti terepévé változott. A szociális építészet ismert nemzetközi gyakorlat, bár Magyarországon még nincs ennek sok látható jele. A Józsefvárosi Önkormányzat 1997-ben hozta létre a Rév8 Zrt.-t, amelynek a városrehabilitáció programozása, a szereplők közötti koordinálás volt a feladata. Az önkormányzat 2004 óta dolgozik a Magdolna Negyed Programon, amely három fázisra bontva foglalkozik a legszegényebb és leginkább tönkrement városrész fejlesztésével. A gazdasági és társadalmi-szociális programelemeken túl jelentős építészeti beavatkozások történtek, ide tartozik a Kesztyűgyár Közösségi Ház megnyitása vagy a Mátyás tér és környéke megújítása, amely a közösségszervezés bázisává tudott válni. A program harmadik fázisának része a Teleki tér és környéke megújítása, uniós támogatás felhasználásával.

A tér megújulásának folyamata a szociális építészet iskolapéldája. A fizikai megújuláson túl a piac kereskedelmi funkcióját és a tér találkahely jellegét is újra kellett értelmezni. A Rév8 biztosította, hogy az eltérő építészeti elemek azonos építészeti minőséggel és karakterrel valósuljanak meg. A programba progresszív szemléletű építészek és tájépítészek kaptak meghívást, és a közösségi tervezés itthon még gyerekcipőben járó gyakorlata is sikerrel megvalósulhatott. A Teleki téren végrehajtott minden beavatkozás alapelve az a közhelynek tűnő, ám a gyakorlatban többnyire mégsem a helyén kezelt tétel, miszerint a jobb minőségű környezet pozitív irányba befolyásolja az ott lakók életvitelét.

A piac esetében egyértelműen az építészet hordozza ezt az üzenetet. A hajdani bódék helyén felhúzott épülettömeg egységes, lazán hajtogatott tető alá hozza az összes kereskedelmi funkciót. A piac megújítása már a nyolcvanas évektől fogva napirenden volt, aktualitását nem­csak szomorú külleme, hanem a helyi alkoholárusok elszaporodása is sürgette. A tervezés a Rév8 Zrt. korábbi vezérigazgatója, Alföldi György építész vezetésével 2009-ben kezdődött meg, a piacot 2011-ben ürítették ki, illetve költöztették egy sarokkal odébb. Mivel az önkormányzatnak nem volt elég pénze a kivitelezésre, a telek egy részét nyilvános pályázaton áruba bocsátotta, azzal a feltétellel, hogy a teljes épülettömeg már kész kontúrját a leendő tulajdonosnak be kell tartania. A pályázatot a Lidl áruház nyerte, az épület Fekete Lajos munkája, és azon túl, hogy ezt a feltételt betartotta, semmiben nem különbözik hasonlóan jellegtelen testvéreitől. A piac épületét 2011-ben, a már működő áruház mellett kezdték kivitelezni, és a 2014-es év választási mámorában adták át, a téregyüttes többi tagjával együtt.

A piac épülete a kortárs építészet kulturált példája, hullámlemez burkolatával, hajtogatott tetősíkjával, ipari szerkezeteivel egyszerre érvel a 21. század őszinte anyaghasználata és szerkezeti szemlélete, ugyanakkor organikus formálása mellett. Öröm végre élő színeket látni egy kortárs épület homlokzatán – talán újra trend is –, de ebben a társadalmilag színes közegben mindenképpen jó döntés. A piac építészeti karakterében sikerült a fennhéjázástól mentes, mégis igényes esztétikát egyszerű eszközökkel megteremteni, és ezen a helyen talán ez az egyetlen helyénvaló üzenet.

Köszönet Marikának

A Teleki tér szíve a közpark, a környék őslakosainak régóta fájó szívügye, és a legtöbb társadalmi konfliktus forrása. A szociális építészet programjának fontos eleme, hogy a lakosságot már magába a tervezési folyamatba is bevonják. A park esetében a Józsefvárosi Önkormányzat az Újirány Csoporttal működött együtt, akiknek ezen a téren számos tapasztalatuk van – többek között az ő nevükhöz köthető az interaktív térkép, amelyet hosszú ideig taposhattunk a nyugati aluljáró padlózatán. Tihanyi Dominika, Szohr Gábor, Kovács Árpád, B. Orosz Orsolya és Kristin Faurest tizenkét héten keresztül heti rendszerességgel találkozott a lakókkal, mindig újabb problémakört megvitatva. Élesben és ilyen léptékben eddig még ők sem próbálták ki az együttműködésen alapuló tervezést – a Teleki téri projekt mégis várakozáson felül alakult, és ebben a helyi erőknek, jelesül Marikának komoly szerep jutott. Az ő kocsmájában gyülekeztek a lelkes lakók, akik egy-két alkalom után létrehozták a TTT-t, azaz a Társak a Teleki Térért elnevezésű civil egyesületet, amely azóta is rendszeres programokkal gondoskodik a megszépült park életben tartásáról – többek közt saját Facebook-oldaluk segítségével.

Az Újirány tervezői azt a Magyarországon még sajnos nem eléggé elterjedt alkotói magatartást vallják magukénak, amely szerint a használók egyenrangú társak a tervezésben, és így a tervező feladata az igények konkrét szerkezetekké fogalmazása a birtokában lévő szakmai tudás segítségével. A csoport tagjai munkájukat szolgálatnak tekintik, a konkrét beavatkozást a Teleki téren pedig olyan terá­piás folyamatnak, amely a terület gazdag múltjából merít pozitív energiát.

A végeredmény pedig egy kellemes park, ahol a geometrikus épített formák derűs harmóniát alkotnak a természet hajlékony ido­maival. Némileg a Millenáris világa köszön vissza – nem véletlenül, az is az Újirány munkája. A szabdalt úthálózat már az első találkozáskor megszületett – a lakók tudták a legjobban, merre futnak a bejáratott útvonalak, ezt egy terepgyakorlat során szalagokkal jelölték ki együtt a földre. Az így kialakult sokszög alakú mezőket a különböző korcsoportok igénye­i­nek megfelelően alakították ki. A zajosabb funk­ciók, a játszótér és a tinisarok a piac felé eső területre került, a csendes üldögélés a másik oldalra, kutyák a harmadikra. A tér negyedik, város felé eső sarkán egy nagyméretű burkolt felület fogadja az érkezőket: a fórum, fagerendákból rótt szabadtéri színpaddal és nézőtérnek is használható füvesített tereplépcsőkkel. A tervezők egyes részfeladatokra „vendégművészeket” hívtak. A színpad a Reflekt Stúdió munkája, egyik vezetőjük, Pozsár Péter nevéhez fűződik a több éve sikerrel működő nemzetközi faépítőtábor, a HelloWood. A tinisarok átadáskor még futurisztikus térplasztikának tűnő betonfala az 1000 százalék csoport keze nyomán alakult barátságos nappalivá, ahol még a buszjegy is ott hever az asztalon. Őket a Nyugati tér felüljáróját alátámasztó oszlopok színes festéséről ismerheti a városjáró.

A projekt szűk költségvetésből épült, a tervezők szakmai célja az volt, hogy jó minőségű, időtálló, egyszerű anyagokból olyan alapstruktúrát hozzanak létre, amit a helyben lakók részben saját munkával, részben pályázaton nyert pénzekből tudnak továbbfejleszteni. A szellemes részletek miatt azonban fővárosi viszonylatban is magas minőségű, kortárs köztér született, a játszótér fölött vitorlavászon árnyékolókkal, hazai őshonos gyümölcsfákkal, a tér állatvásáros múltjára emlékeztető festett báránykákkal, a tér történetét feldolgozó fotós tablókkal. A névadó, gróf Teleki László emlékművének megformálására külön pályázatot hirdetett az önkormányzat, ennek eredménye kisebb vitát generált. A zsűri ugyanis két munkát bocsátott közönségszavazásra, egy hagyományos bronz zsánerszoborcsoportot és egy merészebbet, amely a gróf alakját szeletekre szabdalta. A kollektív tervezési terápián átesett lakók az utóbbi mellett voksoltak, a köz azonban másképp döntött. Jelenleg a tér bejáratánál három életnagyságú bronzszobor állít emléket a padon üldögélő Telekinek, a zsibárus múltnak és a Fiumei úton működő gázlámpagyárnak.

Nincs alvás

Külön feladatot és tetemes költséget jelentett a tér biztonságának megteremtése – erre a lakók különösképpen érzékenyek voltak. Zárható kerítés épült a park köré, majd utóbb egy őrbódé is, ahol éjjel-nappal szolgálatot teljesít valaki. A kerítésen kívül az önkormányzat megbízásából két térgondnok őrzi a területet. Az intenzív droghasználat miatt a park területén teljes földcserét hajtottak végre, ugyancsak nem kis összegért. A tervezés során a lakók kérték, hogy ne készüljenek 180 centi­méter hosszú, háromszemélyes padok – ez ugyanis már kiválóan alkalmas ottalvásra. Ettől egyébként amúgy sem kell tartani, mert az őrzött park éjjel zárva van.

A felújítás harmadik eleme a FiDo projekt névre hallgató egység, a Fiumei és a Dobozi út által határolt terület, ahol a 16 éven felüli korosztály kapott esélyt arra, hogy ha már az utcán, akkor értelmesen töltse az idejét. Az ötlet alapja megint csak itthon szokatlan módon egy diplomaterv, Jani Anna munkája, aki a Rév8 Zrt. szakmai szociális programja alapján egyszerű szerkezetű és külsejű épületet és körülötte sportparkot javasolt a szociális probléma orvoslására és egyúttal a terület rehabilitációjára. A Józsefvárosi Önkormányzat az ötletet felkarolta, és a kerületben már sikerrel tevékenykedő holland–magyar építészirodára, a Dick Sikkes vezette Roeleveld-Sikkes Architectsre bízta. A sportpályákkal és sporteszközökkel sűrűn telepített tér közepén álló, egyszerű téglatest alakú, dróthálóval burkolt multifunkcionális épület közösségi célokat szolgál, beltéri sportnak és csoportfoglalkozásoknak egyaránt helyet tud adni. Lapos tetején, a háló mögött gördeszkapályát rejt, fesztelenül kortárs küllemével pedig azt sugallja, cool dolog ide tartozni.

A Józsefvárosban a hazai építészeti gyakorlatban úttörő program valósult meg az elmúlt évtizedben, ennek befejező állomása a Teleki tér megújulása. A fizikai feltételek adottak, a neheze ezután jön – a tényleges szociális rehabilitáció. Egyelőre úgy tűnik, mindez központi irányítás és támogatás mellett, az önkormányzat jóvoltából valósulhat meg, de a területet lassan mások is felfedezik. A turisztikai vadászterületté változott hajdani alternatív paradicsomból, a hétkerből lassan ide szivárognak át a független művészeti kezdeményezések. A civil akarat nem hiányzik, a Teleki teret a „társak” gondozzák. Ha a sok lehetőség beindítja az építészek által vizionált evolúciót, a nyócker akár valóban még Eldorádó is lehet.

A cikk a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Narancs közti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre.