Városvariációk

Budapest100

Budapest100 | Közösség | Építészeti kultúra | Város | fesztivál | élhető városok | önkéntesség | helyi értékek | kulturális együttműködés | helyi együttműködés | épített környezet | Városhasználat | városépítészet | művészettörténet | történelem |
Cím
Városvariációk | Budapest100
Elérhetőség
KÉK könyvtárban olvasható
Projektnév
Budapest100
Dátum
2023
Szerző
Szervező
Tervezőgrafikus
László Zsuzsi Csizik Balázs
Szerkesztő
Grócz Bíborka Szij Barbara Szőke Tímea
Kiadó
Kortárs Építészeti Központ Alapítvány
Adományozó

Százötven évvel ezelőtt nagyot változott Óbuda, Buda és Pest élete. Több évtizedes előkészületek után megszületett a három város egyesítéséről szóló törvény, amely 1873. november 17-én lépett életbe. Annak ellenére, hogy ma már szinte elképzelhetetlen, hogy e három városrész külön településként működjön, akkoriban nem övezte egyöntetű elfogadás a döntést.

Budán ekkor jellemzően bortermelők és hivatalnokok éltek, akik már az 1848-as áprilisi törvények létrejöttekor aggodalmukat fejezték ki, amennyiben a dinamikusan növekvő és fejlődő Pesttel szemben elveszíthetik vezető szerepüket. Az aggodalom megmaradt egészen az 1873-as városegyesítésig. A 19. századi fejlődéseszmény szempontjából leggyengébb láncszemnek számító Óbuda a városegyesítés előtti évtizedekben is egy ideig Buda fennhatósága alá tartozott, és nagy becsben tartotta az 1860-as években visszanyert önállóságát. Budához hasonlóan jellemzően itt is bortermelésből élt a lakosság. A sokkal szegényesebb körülmények között működő, mind politikailag, mind gazdaságilag szerényebb számokat felmutató település félt, hogy a két nagyváros méreteihez nem tud felérni, ami gazdasági hanyatláshoz, majd identitásuk elvesztéséhez vezet. Pest, a méretében és lakosságszámában is dinamikusan fejlődő város polgársága az iparosodást követő nehézségek megoldása elé nézett, például súlyos lakáshiánnyal kellett megküzdenie. A városegyesítés pesti ellenzői teherként tekintettek az “elmaradott” Budára, viszont a kiegyezéssel újra felbukkant a remény, hogy visszaálljon a királyi székhely egykori presztízse és jelentősége.

Az akár jogosnak tekinthető ellenérzések ellenére sem valószínű, hogy jobb megoldást kínálkozott volna a fejlődésre a három különálló város számára. Az egyesítéssel egy világváros alapjait fektették le, amelynek nem elhanyagolható célja volt az is, hogy Bécs méltó párjává váljon a Monarchián és Európán belül is.

Kiadványunkban a Budapest100-hoz közel álló témák mentén szeretnénk bemutatni a városegyesítést és az azóta eltelt 150 évet. A kiadvány lapozgatása során az olvasó elmerülhet majd a közösségi ünneplés módjaiban, a köztéren való emlékezés lehetőségeiben, valamint betekinthet a Budapestet meghatározó térélmények és közösségi lét különböző aspektusaiba.